Volvóval, az valami

Eléggé kivagyok, nem tudom, meddig bírom. Minden reggel még sötétbe’ jövök el hazulról, alig látom a családot.
Húzzá’ innen baszd meg! – elém vág, azt nyom egy satut. Ha nem tudsz vezetni, maradnál inkább otthon. Vagy jönnél busszal! Azt persze derogál, mi?! Alátolják ezeknek a nagy verdát, de közlekedni nem tudnak. Rohadt, kikent jött-mentek! Kapják a nagy zsetont a hibi-limbi melóér’. Egész nap meresztgetik a seggüket az irodában, felelősség persze nuku. Én meg, ha egy nagyobbat fékezek, azt seggre esik valaki, mehetek páv-vizsgára.
Na meg persze kurvára lenéznek, ahhoz is értenek. A múltkor a bankban a nyakkendős majom váratott vagy másfél órát, mire kibökte, hogy nem jó papírokat hoztam, nem kapom meg a kölcsönt. Az asszony meg óbégat otthon, hogy ezt sem lehet rám bízni. Aztán csodálkozik, hogy már fel sem áll.
Pedig szeretném, ha hagyná, ha nem fenyegetőzne állandóan azzal, hogy elhagy. Haragszok rá ilyenkor, mer’ a gyerekek előtt mégse’ kéne. Azon már nem is csodálkozok, amikor azok is azt csinálják, amit az anyjuktól látnak. Hisztiznek, hogy ez kell, az kell. De ha egyszer nem futja rá!... Keresnék én többet, vállalok túlórát, amennyit csak lehet. De itt nincs fusizás, mint a Janóéknál a gyárban. Herótom van, mikor rákezdi az asszony, hogy a Janó bezzeg mennyit visz haza.
- D. porta! - Ennek a szarnak is most kellett bekrepálnia. Kiszárad a szám mire bemondom a sok megállót. Majd innom kell rá, pedig nem hoztam csak fél liter kólát. Most vehetek a Kökin, tripla árér’. Úgyis kell parizer meg kifli is. Amióta a Julit kirúgták a csemegéből, nem csomagol uzsonnát. Pedig ezen is spórolhatnánk, a fene a jó dolgát. Nyavalyogni azt tud, meg verni az asztalt, hogy vigyek többet haza. Meg ellenem nevelni a Palikát meg a kicsi Julit.
Ne fussál baba, megvárlak. Nem vagyok én olyan bunkó, aki pont az orrod előtt csukja be. Ezeket bírom, amelyikek innen az egyesről jönnek-mennek. Hálásabbak is, ha megvárom őket. Bezzeg a bazári bohócok a kettesen. Repülőre van pénzük, de a taxira már nem adnak. Hogy a fene egye őket is. Ha egyszer nyerek a lottón, elviszem az asszonyt külföldre én is. Olaszba a tengerhez, vagy ha sokat nyerek, Amerikába. Na, oda csak repülővel lehet. Felülünk majd mink is a Ferihez vagy a Bélához, azt ott vigyorgunk a sok cók-mókkal. Fenéket! Én a Julit taxival hozom, az már egyszer biztos.
Nahát, ez a spinkó hogy’ mosolyog! – Hát téged meg mi lelt, cicám?! Bejövök neked, mi?!
Persze, akárhogy is van, nem cserélnék én még az államminiszterrel sem. A Palika meg a kicsi Juli kárpótolnak minden kínlódásért. Mikor hazamegyek, elém futnak: mit hoztál ma, Apuci? - tartják a kis kezüket. Olyan édesek. Jaj, el ne felejtsem, ma én megyek értük az iskolába. A Julinak valami felvételije van a Tesconál. Amilyen ügyes, biztosan megkapja azt az állást, és akkor majd minden rendben lesz.
Meg aztán bíznak bennem a cégnél is, talán hamarosan emelést is kapok. Na meg mégiscsak egy Volvón ülök, nem egy szutyok Ikaruson!...
(A tárcanovella sorozat 2. része, a többi még nem készült el.)